Canadian cutting

Kanadának nincs honos lófajtája, csak egy pónifajtája: a sable islandi.
Importált állományra épülõ lótenyésztés viszont az elsõ telepesek megjelenése óta létezik.
Ennek eredménye a cutting, amely a quarter vonalaival együtt alakult ki. Nagyon erõs, gyors, agilis ló, és hasonlóan a quarterhez, ideális a csorda melletti munkára.
Egyelõre csak típusként ismerték el, fajtaként még nem.

A mai hackney kialakulása teljesen nyomon követhetõ.
A honos gyors ügetõfajtákból, a norfolkiból és a yorkshire-ibõl alakították ki. A 19. század elején e két fajta keresztezése eredményezte a finom felépítésû hackney lovat. Akkor építettek ki jobb minõségû utakat, így a sebes ügetésben járó hackney gyors közlekedési eszközzé válhatott.

Kisbéri félvér

Jellemzõk:
Szín: leggyakoribb színe ma a sárga, ritkábban a pej, de elõfordul szürkében és ritkán feketében is.
Marmagasság: 163-168 cm
Küllem: nemes, egyenes fej, hosszú, ívelt nyak, magas mar, közepesen hosszú hát, jól izmolt far
Viselkedés: okos, odaadó, kezelhetõ
Használati mód: hátas-és versenyló

A muraközi Magyarország déli részérõl származó, hidegvérû lófajta.
Kialakulása a 19. század végére és a 20. század elejére tehetõ. Ekkor nagy volt az igény az erõs igáslovak iránt.
Tenyészkörzetében perchonnal, ardennivel, nóri lóval, és magyar félvérrel keresztezték. Ebbõl létrejött egy erõs, aktív hidegvérû fajta, amelyet gazdasági munkára használtak, de a hadsereg számára is nagy segítséget nyújtott.

Furioso

Ménesrendszerének köszönhetõen Magyarország mindig híres volt jó lovairól. A furioso csak egy a számos magyar félvérfajta közül (north star, gidrán, kisbéri, nóniusz, stb.); legtöbbje remek fogatló, a világ szinte minden országába exportálják.
Kialakulása a 19. század derekán kezdõdött. Telivérekkel fedeztek gyors, jó állóképességû mezõhegyesi kancákat.

A shagya arabot külön fajtaként csak 1978-ban ismerték el. Tenyésztése az 1830-as években kezdõdött a bábolnai ménesben, Magyarországon. Importált arab ménekkel kereszteztek magyar, angol és spanyol eredetû kancákat. A mének egyike, Shagya, nagy örökítõerõvel rendelkezett, õ lett a fajtaalapító mén. A gondos tenyésztõi munka gyümölcseként létrejött egy arab jellegû, de attól elkülönült fajta.

Andalúziai

A Spanyolország déli részén található Andalúzia a szülõhelye ennek a legkeresettebb és talán leghíresebb európai fajtának.
Eredete nem ismert. Egyesek szerint tisztavérû honos fajta, mások szerint berber eredetû honos állomány a Kr. u. 8. században a mórokkal érkezõ arab és berber lovakkal keveredett.
Az andalúziai típus a magasiskola könnyed elsajátítása révén ideális katonaló volt.

Haflingi

A haflinigi Tirol honos pónija. Vélhetõleg Itáliából származó kistestû arab lovak párosodtak a vidék hegyi pónijaival, létrehozva ezzek a fajta alapját.
A fajta elsõ emléke 1868-ból való, amikor az El'Bedavi XXII nevû arab ménnel próbálták feljavítani a helyi állományt. Ma minden haflingi visszavezethetõ erre az õsménre. Egyik utóda, a fajta jellegzetes színjegyeit hordozó 249 Folie nevû mén lett a fajta alapítója.

Lipicai

Ausztria számtalanszor megcsodált lova a lipicai. Fõleg a bécsi Spanyol Lovasiskola révén vált híressé- a magasiskola-bemutatók okán.
Tenyésztése 1850-ben kezdõdött, Károly fõherceg által Lipicán (mai Szlovénia). Akkoriban a királyi udvarokban nagy divat volt a lovas magasiskola és a fõherceg is olyan lovat akart, amely kiemelkedõen képes a bemutatókra.

Holsteini

A német lófajták közül talán a holsteini alakult ki a legrégebben. Németország északi részérõl származik, a schleswig-holsteini mocsaras vidékrõl származik.
Kezdetben andalúziai és nápolyi lovakkal keresztezték a mocsári lovakat. Ennek eredményeként létrejött egy egész Európában kedvelt, nagy testû ló.
A fajta finomítása érdekében a 19. században a holsteinire cleveland bay és telivér vért vittek.