Canadian cutting

Kanadának nincs honos lófajtája, csak egy pónifajtája: a sable islandi.
Importált állományra épülõ lótenyésztés viszont az elsõ telepesek megjelenése óta létezik.
Ennek eredménye a cutting, amely a quarter vonalaival együtt alakult ki. Nagyon erõs, gyors, agilis ló, és hasonlóan a quarterhez, ideális a csorda melletti munkára.
Egyelõre csak típusként ismerték el, fajtaként még nem.

A mai hackney kialakulása teljesen nyomon követhetõ.
A honos gyors ügetõfajtákból, a norfolkiból és a yorkshire-ibõl alakították ki. A 19. század elején e két fajta keresztezése eredményezte a finom felépítésû hackney lovat. Akkor építettek ki jobb minõségû utakat, így a sebes ügetésben járó hackney gyors közlekedési eszközzé válhatott.

Kisbéri félvér

Jellemzõk:
Szín: leggyakoribb színe ma a sárga, ritkábban a pej, de elõfordul szürkében és ritkán feketében is.
Marmagasság: 163-168 cm
Küllem: nemes, egyenes fej, hosszú, ívelt nyak, magas mar, közepesen hosszú hát, jól izmolt far
Viselkedés: okos, odaadó, kezelhetõ
Használati mód: hátas-és versenyló

A muraközi Magyarország déli részérõl származó, hidegvérû lófajta.
Kialakulása a 19. század végére és a 20. század elejére tehetõ. Ekkor nagy volt az igény az erõs igáslovak iránt.
Tenyészkörzetében perchonnal, ardennivel, nóri lóval, és magyar félvérrel keresztezték. Ebbõl létrejött egy erõs, aktív hidegvérû fajta, amelyet gazdasági munkára használtak, de a hadsereg számára is nagy segítséget nyújtott.

Furioso

Ménesrendszerének köszönhetõen Magyarország mindig híres volt jó lovairól. A furioso csak egy a számos magyar félvérfajta közül (north star, gidrán, kisbéri, nóniusz, stb.); legtöbbje remek fogatló, a világ szinte minden országába exportálják.
Kialakulása a 19. század derekán kezdõdött. Telivérekkel fedeztek gyors, jó állóképességû mezõhegyesi kancákat.

A shagya arabot külön fajtaként csak 1978-ban ismerték el. Tenyésztése az 1830-as években kezdõdött a bábolnai ménesben, Magyarországon. Importált arab ménekkel kereszteztek magyar, angol és spanyol eredetû kancákat. A mének egyike, Shagya, nagy örökítõerõvel rendelkezett, õ lett a fajtaalapító mén. A gondos tenyésztõi munka gyümölcseként létrejött egy arab jellegû, de attól elkülönült fajta.

Andalúziai

A Spanyolország déli részén található Andalúzia a szülõhelye ennek a legkeresettebb és talán leghíresebb európai fajtának.
Eredete nem ismert. Egyesek szerint tisztavérû honos fajta, mások szerint berber eredetû honos állomány a Kr. u. 8. században a mórokkal érkezõ arab és berber lovakkal keveredett.
Az andalúziai típus a magasiskola könnyed elsajátítása révén ideális katonaló volt.

Haflingi

A haflinigi Tirol honos pónija. Vélhetõleg Itáliából származó kistestû arab lovak párosodtak a vidék hegyi pónijaival, létrehozva ezzek a fajta alapját.
A fajta elsõ emléke 1868-ból való, amikor az El'Bedavi XXII nevû arab ménnel próbálták feljavítani a helyi állományt. Ma minden haflingi visszavezethetõ erre az õsménre. Egyik utóda, a fajta jellegzetes színjegyeit hordozó 249 Folie nevû mén lett a fajta alapítója.

Lipicai

Ausztria számtalanszor megcsodált lova a lipicai. Fõleg a bécsi Spanyol Lovasiskola révén vált híressé- a magasiskola-bemutatók okán.
Tenyésztése 1850-ben kezdõdött, Károly fõherceg által Lipicán (mai Szlovénia). Akkoriban a királyi udvarokban nagy divat volt a lovas magasiskola és a fõherceg is olyan lovat akart, amely kiemelkedõen képes a bemutatókra.

Holsteini

A német lófajták közül talán a holsteini alakult ki a legrégebben. Németország északi részérõl származik, a schleswig-holsteini mocsaras vidékrõl származik.
Kezdetben andalúziai és nápolyi lovakkal keresztezték a mocsári lovakat. Ennek eredményeként létrejött egy egész Európában kedvelt, nagy testû ló.
A fajta finomítása érdekében a 19. században a holsteinire cleveland bay és telivér vért vittek.

Hannoveri

Nevét tenyésztõhelyérõl, a németországi Hannoverrõl kapta.
A hannoveri fajta alapítása 1735-ben történt, amikor II. György király rendeletére létrehozták a cellei ménest.
A középkori csatalovaktól származó helyi állományt holsteini lovakkal keresztezték, így egy kisebb méretû kocsilovat nyertek.
A tenyésztést Angliából importált telivérrel és cleveland bay-jel folytatták, majd az andalúziai vér is szerephez jutott a fajta kialakításában.

Trakehneni

A trakehneni az egykori Kelet-Poroszországból származik, ami a mai Lengyelországhoz tartozik.
Az 1732-ben alapított trakehneni ménesben nemesítették, helyi schweikenre alapozva. A fajta létrejötte a telivér és az arab vérnek is köszönhetõ.
A második világháború során a fajta egyedszáma erõsen lecsökkent. 1945-ben 700 kancát és néhány mént telepítettek a nyugati országrészbe, az oroszok elõl.

Angloarab

A világ minden táján élnek az arab és a telivér keresztezésébõl származó angloarab lovak.
A fajta a 19. század negyvenes éveiben végzett keresztezésekbõl (angol telivér és arab) származik.
Kezdetben két vonal létezett: a déli és az ún. tiszta vonal. A déli vonal kialakulási helye a délnyugat-franciaországi Limousin vidéke, ahol az arab és a telivér ménekkel fedezték a helyi, de szintén arab, illetve a keleti leszármazási vonalú kancákat.

Az ír félvér fajtaként való bejegyzésére csak a közelmúltban került sor. Kialakítása még napjainkban is tart. A telivér és az ír igásló keresztezésével állítják elõ. Az utódok remekül szerepelnek díjugró-és military versenyeken. Az 1970-es évektol kezdõdõen az Ír Lótenyésztési Szövetség figyelemmel kíséri a fajta alakulását. A szülõvonalaknak megfelelõen még mindig több típus létezik a fajtán belül.

A shire 190 cm-es magasságával és tonnán felüli tömegével a világ legnagyobb lófajtája.
Feltehetõen a great és az old black lovaktól származik, amelyek hátán középkori lovagok indultak csatába. A csatalovak eredete sem tisztázott, egyesek szerint az észak-európai fríz és flamand szerepel felmenõik között.
Az old english black fõleg Anglia középsõ részén terjedt el, ahol az ipari forradalom beköszöntével erõsen megnövekedett a szállítandó nyersanyag és készáru mennyisége.

Walesi pónik

Sokak szerint a walesi póni a legszebb pónifajta az egész világon. A walesi póni méneskönyve négy (A, B, C, D) szekcióra oszlik.

A SZEKCIÓ

A walesi fajták közül a legkisebb méretû, a walesi hegyi póni számít az eredetinek. Valószínûleg a kelta pónitól származik.
Az 1000 éves hegyvidéki élet biztos járásúvá, ellenállóvá, gyorssá tette ezt a fajtát.

Shetlandi póni

A Skóciától északkeletre található Shetland-szigetekrõl származik. Itt közel 2000 évig elszigetelve élt.
Eredete nem ismert. Egyesek szerint Skandináviából került Shetlandra, de az is elképzelhetõ, hogy az exmoor "törpe" típusa is közrejátszott a létrejöttében.
Elszigetelt fejlõdésének köszönhetõen tiszta vérvonalú maradt. A 19.

Mangalarga

A brazil mangalarga 100 éves fajta. Honos crioulo kancáknak andalúziai és alter real ménekkel való fedeztetése révén alakult ki.
Az eredményül kapott remek, 5 jármódú hátasló ötödik jármódja az ügetés és vágta közé esõ ún. marcha, amely kényelmes lovaglást tesz lehetõvé.
A szintén brazil campolino a mangalarga nagyobb testû változata.

Jellemzõk:
Szín: pej, sárga, aranysárga, szürke
Marmagasság: 160 cm
Küllem: hosszúkás fej, rövid hát, erõs far, mélyen tûzott farok, hosszú lábak

Kialakulás:
Crioulo-> andalúziai-> alter real-> MANGALARGA

Falabella

Legfeljebb 75-cm-es magasságával a világ legkisebb lova. Nevét tenyésztõi után, a Buenos Aires mellett gazdálkodó Falabella családról kapta.
Kis testû telivértõl származik, melyet shetlandi pónival kereszteztek.
Bármely fajtájú kancával keresztezve az utód sokkal kisebb lesz mint az anyja, és néhány generáció múlva az elõbbi utód leszármazottai elérik a falabella méretét.

Pinto

A köztudat sokáig az amerikai indiánokhoz kapcsolta e látványos megjelenésû lovat. Mára széles körben elterjedt hobbi-és bemutatólóvá vált. Kezdetben a pintót, színtípusként jegyezték.
A pinto színmintái két csoportba sorolhatók. Overónak nevezik, amikor nagy fekete és fehér foltok váltakoznak. A tobiano mintánál fehér alapszínen bármilyen színû foltozottság- a feketén kívül- elõfordulhat.

Quarter horse

Amerika legrégibb, ma is tenyésztett fajtája a quarter horse.
A 17. században a virginiai és karolinai városok fõutcáján minden szombat és vasárnap lóversenyeket rendeztek. A táv negyed mérföld (kb. 400 m) volt. A csikaszó indiánok pónijai és az Angliából importált telivérek keresztezésébõl származó lovak rendkívül gyorsnak bizonyultak ezen a távon, így rövidesen megkezdõdött tenyésztésük.

Musztáng

A musztáng Észak-Amerika elvadult lova. A spanyol telepesekkel érkezett ide, így eredete az andalúziai, az arab és a berber fajtákra vezethetõ vissza. Több mint 300 évig élt vadon, ezalatt kemény, szívós és független fajtává alakult. Sokat közülük az indiánok fogtak be, majd késõbb pedig a marhahajcsárok között vált népszerûvé.
Gulyaérzetét megfelelõnek találva hamar munkára is fogták, eközben pedig megkezdõdött keresztezése a telepesek lovaival, hogy nagyobb testû munkalovat alakítsanak ki.

Arab

Az arab a világ legrégebbi tiszta vérben tenyésztett lófajtája. A történelem elõtti idõkben Ázsiában és Közel-Keleten élt vadlovak leszármazottja. Az arabot több országban háziasították, így a helyi feltételeknek megfelelõen egymástól eltérõ típusok alakultak ki. Ezek közül a sivatagi arab, a beduinok lova a legismertebb.
A beduinok olyan lovat akartak, melynek külleme megnyerõ, és amely képes alkalmazkodni a zord sivatagi körülményekhez.

Angol telivér

Angol telivért a világ leggyorsabb és legértékesebb versenylovaként tartják számon.
A lóversenyzés Angliában, II. Károly uralkodása alatt virágzott fel. A honos fajták legjobb kancáit importált arab, török, és berber lovakkal keresztezték, s így kialakult egy tetszetõs küllemû, gyors típusú versenyló.
Ahogy a lóversenyzés egyre népszerûbb és elterjedtebb lett, a tenyésztõk egyre több figyelmet fordítottak a pedigrére, és csak versenyeken kipróbált õsöktõl származó lovakat használtak a tenyésztésben.